Vitathatatlanul fontos James Blake első lemeze, bár érdemes hozzátenni, hogy a nemzetközi hype és médiafelhajtás csak rosszat tett neki (Blake saját elmondása szerint ez a lemez legkorábbi munkái gyűjteménye). Ekkora elvárások mellett persze nem csoda, hogy nem az és nem úgy jött ki végül, mint amit a többség várt (még ha azzal a furcsa, "nem tudom most mit hallottam, de egy kis része bennem maradt a végén" utánérzéssel is fejeződik be a lemez hallgatása).
Azt lehetett ugyanis érzékelni, hogy mindenki egy, az elektronikus zenei trendeket újraíró nagy dobásra várt ("a dubstep stílus alaplemeze?"), míg ez a korong egy klasszikus értelemben vett szerzői album, ami a jelenleg népszerű gyomorszaggató basszusokra és technológiai megoldásokra csak mint eszközökre tekint, és sem az említett stílust nem fogja vivatévé-kompatibilissé tenni, sem slágerlistákról kirobbanthatatlan elektronikus alapokon nyugvó slágerlemez nem lesz belőle. Ami viszont biztos, hogy James Blake-et a dalstruktúrákról való egyéni elképzelései ebből az egyébként egyre több előadót számláló újsulis R'n'B vonalból magasan kiemelik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése