Ettől a fajta minimal / nuhouse-tól eddig életem jelentős részében sikerült távol tartanom magam, de ez persze nem zárja ki azt, hogy a Patio de Juegos ("játszótér" spanyolul) a színtér kis homokozójában jó körteformának számítson. Ha ehhez hozzátesszük, hogy a jópár "kollaboráns" művésszel megerősített lemez képes a sok hatás ellenére is viszonylag egységes képet alkotni és hogy a jazz-es és downtempo-s mellékízek csak hozzáadnak a lemez értékeihez, talán sikeresen kedvet csináltunk egy alkalmi flörtöléshez azoknak is, akik egyébként idegenkednek az ilyen zenéktől. Plusszpont, hogy a Patio de Juegos nem csak a bulikban, de otthon is működik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése