A The Black Dog visszatér a gyökerekhez.
A kritikusok (értsd: kritizálók) azt mondják, hogy 16 éve mélyrepülésben van Ken Downie zseniális projektje, a The Black Dog Productions, és bár én nem tudom, ez alatt mit értenek (Silenced, Radio Scraecrow, Music For Real Airports ?) , de ha a klasszikus elektronikus zenéhez, a gépekhez (értsd: a vasakhoz), az oldschool, testes, valódi acid és techno zenékhez való visszafordulást, önmaguk újrafelfedezését, vagy ezt a "vissza-az-alapokhoz" jellegű új kitérőt (a Liber Cult egy háromrészes sorozat kezdő lökete) kifogásolják, akkor nem értek egyet velük.
A The Black Dog jelenleg, és kb. 20 éve az atmoszferikus elektronikus (tánc)zenék egyik legnagyobb tudója, mestere; megkerülhetetlen előadója, és mint olyan, minden egyes új kiadványukra érdemes odafigyelni, még ha az elvárások adta rablánctól - látható módon - iszonyodnak is, és amikor leginkább egy teljes mértékben absztrakt elektronikus lemezt várnánk tőlük, mutatják meg, hogy milyen jól értenek a táncoltatáshoz is.
Martyn - Masks / Viper (Brainfeeder)
Miért jó az ha valaki 2011-ben klasszikus techno slágereket gyárt, amik nem csak a táncparketten, de a kreatívabb és "out-of-the-box" hozzáállásuk miatt otthon is megállják a helyüket?
Mert kevés ilyen zene van 2011-ben.
Bár lehet, hogy ez inkább a korábbi idők mellett szól, de ne legyünk tehetetlenek; a holland kultproducer, Martyn egyedi hangzásával mindenkit (még az irányváltás miatt fanyalgókat is) helyretesz ezzel a kislemezzel, és felkelti az érdeklődést a szintén a Brainfeeder-nél, ősszel megjelenő nagylemezére.
Incyde - Telophase (Steadfast)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése